2018.2.20 | Aladár,Álmos

Gyep kompromisszumokkal

A tökéletes gyep elméletben egyszerűnek tűnik. Jó föld, jó fűmag, sok víz és rendszeres nyírás – ennyi az egész. De mi a helyzet, ha jön egy aszályos nyár, a locsolóvíz nem áll korlátlanul rendelkezésre és esetleg kertünk talaja sem ideális? Hiszen nem Angliában vagyunk, ahol szinte mindig esik az eső, és legtöbbünk nem engedheti meg magának, hogy több kamionnyi fekete földet hozasson kertjébe. Ilyenkor – jobb híján – megbarátkozunk a muharral, a porcsinnal, még a tarackkal is. Lényeg, hogy zöld legyen.

Gyeptársulás: nyírva homogén zöldfelület, nyíratlanul vadvirágos rétGyeptársulás: nyírva homogén zöldfelület, nyíratlanul vadvirágos rétHa magára hagyunk egy gyepfelületet, a fű mellett hamarosan megjelennek rajta az adott helyre jellemző növények, és öntözés híján eltűnnek azok a füvek, melyek csak rendszeres vízellátás mellett fejlődnek. Ezek a gyeptársulások fűfélék és kétszikű növények keverékei, melyek mind hasonló körülmények között érzik jól magukat. Nyírva azonban ezek is viszonylag homogén, a talajt jól takaró, és nem utolsósorban zöld felületet képeznek.

 

A gyeptársulások ökológiailag sokkal stabilabbak, az időjárás szélsőségeire kevésbé érzékenyek, mint a monokultúrás, vagy csak 2-3 fűfélét felvonultató pázsitfelületek. Az együtt megjelenő és egymás társaságában jól fejlődő növények azért tudnak együtt élni, mert egymásnak nem versenytársai, kiegészítik, adott esetben segíthetik is egymást. Persze kertről lévén szó, hogy használható legyen nem hagyhatjuk teljesen a saját kedve szerint fejlődni a területet.  Ha van időnk és energiánk, a nagylevelű növényeket, mint például a disznóparéjt szedjük ki: a nagy levelek feltűnőek a gyepfelületen, nyírva pedig kopasz foltok maradnak a tövük körül. Ugyanígy ne hagyjunk szúrós növényeket sem a gyepben.

 

Nagy melegben nem ajánlott nyírni, mert könnyen kiszárad a talaj, de a gyomok felmagzásának elkerülése végett legalább a kaszát érdemes elővenni vagy fűnyírót magasra állítva nyírni. Kézzel is ki lehet tépkedni a nem kívánatos növényeket, de száraz területen a karógyökerű növények a legéletképesebbek, ezek pedig könnyen beleszakadnak a földbe. A karógyökerek lefelé törekszenek, ahol nedvesebb a talaj, egy apró növénykének akár 20-30cm-es gyökere is lehet, melyet kézzel képtelenség kihúzni. Jól jön ilyenkor egy vasvilla, mellyel meg tudjuk lazítani a talajt anékül, hogy felásnánk, így a hosszú gyökereket könnyen kihúzhatjuk a földből. Utána csak kissé meg kell taposni a felpúposodott talajt. Ilyen karógyökerű növény például a gémorr, de a pitypang is, melyek tőlevélrózsáikkal előbb-utóbb kiszoríthatják a fűféléket és a többi növényt, ezért jobb kordában tartani őket, de az alattomos, szúrós termésű királydinnye is karógyökeret növeszt. (Belelépni egyáltalán nem kellemes, ezért nincs helye a gyepfelületen, de a királydinnye egyébként rendkívül értékes gyógynövény, ez a tény talán javít egy kicsit a megítélésén.)

 

Ha fűgyűjtő nélkül nyírjuk, az is előnyére válhat gyepünknek, persze csak akkor, ha nem arasznyi füvet vágunk. A levágott pár centis kaszálék komposztálódva szerves anyagokat juttat vissza a talajba ezáltal javítva annak minőségét és szerkezetét. Ekkor kiemelten fontos, hogy csak olyan felmagzott növényeket hagyjunk a gyepben, melyeket szívesen látunk, mert ha levágva ottmaradnak, a magok pillanatok alatt kikelnek.

A gyeptársulásoknak van még egy előnyük. A talaj- és fényviszonyok függvényében különféle vadvirágok jelennek meg bennük. A százszorszép és a pitypang mindenki számára ismert, de ugyanígy megjelenhet a cickafark, az orvosi atracél, a kutyatej, különböző boglárkafélék, de akár a fürtös gyöngyike is. A felsorolást oldalakon át lehetne folytatni, de hogy hol mi jelenik meg, az az adott éghajlattól, talajtól és a környékre jellemző növényzettől függ. Vadvirágos rétet persze szándékosan is kialakíthatunk, de a kereskedelemben kapható virágmag-keverékekkel vigyázni kell, sokszor kevés bennük az értékes, szép virág, és sok az amúgy is gyomként terjedő faj. A vadvirágos rét a természetes kertnek is elengedhetetlen „kelléke”, hiszen hasznos állatok megtelepedését segíti elő a kertben. A magasabbra hagyott gyepben olyan rovarok, giliszták élnek, melyek a rigók, cinkék, sündisznók és még számos faj táplálékául szolgálnak. Aki szeretné becsalogatni az állatokat a kertbe, mindenképpen hagyjon meg egy darab kaszálatlan gyepfoltot Vadvirágos rét: a magasan hagyott gyepen fűnyíróval lehet "szobrászkodni"Vadvirágos rét: a magasan hagyott gyepen fűnyíróval lehet "szobrászkodni"a kert egy félreeső részén. Innentől kezdve a gyom, mint fogalom is értelmét veszti, a gazok egyből szépséges vadvirágokká válnak, és minden növény megtalálja a maga helyét a társulásban. A vadvirágos rétet elég évente kétszer-háromszor lekaszálni. Egészen különleges hangulatú kert alakul ki, ha ösvényeket, tisztásokat vágunk a rétbe, vagy épp ellenkezőleg: kisebb-nagyobb foltokban hagyjuk csak magasan a gyepet mintegy természetes virágágyásokat kialakítva.

 

Előfordulhat, hogy valaki úgy dönt, az efféle természetadta gyepfelületét nem öntözi: gazdaságos és fenntartható megoldás, főleg, ha a környék természetes gyeptársulásai is jól érzik magukat és zöldek. Ha azonban hosszabb ideig nem esik és kánikula van, a kert összképe érdekében muszáj locsolni. Ilyenkor is inkább kevésszer sokat locsoljunk, mint gyakran keveset, hogy a növények gyökerei mélyebbre hatoljanak. Ezeket a gyepeket nem kell gyeptrágyával kezelni, hiszen lényegük pont a természetes, szinte beavatkozás nélküli fenntartás, és a változatos növényzet nem meríti ki olyan egyoldalúan a talaj tápanyagkészletét, mint a pázsit. Azonban akár gyűjtjük a kaszálékot, akár nem, ősszel érdemes érett komposztot kiszórni 1-2cm vastagságban, mely értékes tápanyagokat és szerves anyagot juttat vissza a talajba, így a következő évben könnyebb lesz megtartani azokat a fűféléket, vadvirágokat, melyek az igazán szép gyepfelületet, rétet adják.

Kapcsolódó cikkek